A házban működő első vállalkozások és az első lakók
A Vörösmarty utca 14. tisztes úriház volt a kezdetektől fogva: lakói között főképp kereskedőket és iparosokat találunk, akik mellett a házban működött a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal Közúti kerületi felügyelősége is, Baranyay Gyula műszaki tanácsos vezetésével. A földszinten a mai lakások helyett a korabeli szokásnak megfelelően üzlethelyiségeket alakítottak ki: ezekben dolgozott Weber Antal borbély, Szalai István korcsmáros, Salamon Nándor szabó, valamint Grosz Izrael, Skorepa József és Stern Adolf „kőnyomda-iparüzlettulajdonosok.”
A ház lakói közül elsőként Collaud Ferenc főgimnáziumi tanárt kell megemlítenünk, aki a közeli Barcsay utcában található VII. kerületi (ma: Madách Imre) Gimnázium testnevelés- oktatója volt. A tanítás mellett több könyvet is írt a testmozgás fontosságáról és a gyógytornáról, ezenfelül pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett a futball hazai népszerűsítésében.
A színháznak többféle közvetett módon is volt köze a ház történetéhez, és az egyik üzletben működő nyomdáról se feledkezzünk meg. Tábori Róbert újságíró, a Pesti Hírlap, a Magyar Ifjúság, valamint a Pesti Napló és az Új Idők szerzője-szerkesztője személyében találkoznak össze ezek a szálak. Tábori felesége Tutsek Anna író és műfordító volt, aki leginkább a konzervatív polgári közönség kedvencének számított. Lányuk, Tábori Piroska több népszerű gyerekkönyvet is írt, és Závodszky Zoltán operaénekeshez ment feleségül.
A Külső-Erzsébetváros kiépülése
Az a Budapest, amit ma ismerünk, az 1873-as városegyesítés után kezdett el kiépülni. Pest, Buda és Óbuda egyesülésével más európai nagyvárosokhoz hasonlóan nagymértékű fejlődés kezdődött meg, amely részben természetesen az 1867-es kiegyezésnek volt köszönhető. Az Osztrák-Magyar Monarchia lendületes fejlődésének alappillérét képezte a magyar mezőgazdaság, a fővárosban pedig egymás után nőttek ki a terményeket feldolgozó gyárak, üzemek – elég csak a Haggenmacherek malmaira és sörfőzdéjére gondolnunk.
Schütz Rezső házai (saját tervezések és beruházások)
Ha ránézünk a Vörösmarty utca 14-re (1899), egyből feltűnik különlegessége: gazdag díszítettsége okán erősen eltér szomszédaitól, ráadásul az utca számos kétemeletes házával szemben ezt a házat már háromszintesre tervezték. Stílusa kiválóan mutatja a századforduló Budapestjének átmeneti ízlését: egyértelműen historizáló jegyei mellett már felfedezhető rajta a bécsi szecesszió enyhe hatása. Az örödg/Pán-fejek, a gyümölcsös girlandok, a kapu feletti bagoly, a nőalakok és a lovagi sisakkal díszített ablakszemöldökök mesevilágba röpítenek minket.
A Vörösmarty utcai házat – amelyben talán egy darabig lakott is a Schütz-család – 1903-ban adták el özv. Stein Nándorné Mogyorósy Katalinnak, mivel belekezdtek egy következő vállalkozásba: a mai Március 15. téren felépíttették Budapest egyik legjellegzetesebb szecessziós lakóházát. Az akkori Eskü tér 6. – ma Március 15. tér 6-7. (1903) – alatt álló épület sok változáson ment át az évek folyamán, de rengeteg izgalmas részlettel büszkélkedhet.